"KÖNNYKARANTÉN"

Újra és újra átlapozta a képeket, arcára kétség és sajnálat ült ki. 

- Neked mit jelent az a szó, művészet?

- Mindent. Örömöt, bánatot, teljességet, fájdalmas űrt. Mindent és bármit.

- Örömöt? Akkor miért szomorú sok rajzod?

- Mert sosem sírok. - hangzott a válasz, s a szemben ülő pillantása értetlenséget tükrözött, így hát folytatta: - ...de a lelkem néha könnyezik. A rajzolás az a folyamat, mikor egy könnycsepp elhagyja a lelkem, s a belézárt érzésekkel együtt a lapra hullik. A papíron szétszaladva színes képpé alakul, feltárva mindazt, mit a lelkemből magába zárt, s hordozott...könnykarantén. Minden egyes rajzzal a lelkem egy cseppnyivel szabadabb és boldogabb lesz. A művészet öröm.

A "hallgató" többet nem kérdezett. Újra végignézett a rajzokon, s ezúttal látta és érezte valójukat is. Elmosolyodott. Többé nem sajnált.