Ébredésre várva
Egy újabb nehéz este,
Láttatlan, sötétbe rejtve
Kést döftél megsebzett szívedbe,
S valaminek örökre vége lett.
A világ fordult egyet,
Az idő végtelenbe nyúlt.
Meglátva vérző tested,
Valami végleg kihunyt.
Elmémbe vésve elevenen él,
S mint film, pörög, nem henyél
A kép, amint szívedbe kés ér,
Földre zuhansz, hasadon csorgó vér.
Mindenem átjáró, gyötrő félelem,
Ez még nem a vég, lehetetlen!
Búcsút suttogsz, hallgatom tehetetlen,
Nem mehetsz el! Nem engedem!
Szükségem van rád, te őrült,
Fogom a kezed, kérlek küzdj!
Neked más a sorsod, rossz útra léptél,
Fordulj vissza oda, hol letértél.
Ülök szótlan, könnyek közt,
Évek telnek el a percek közt.
Nem láthatlak, nem lehet,
Nem foghatom kezedet…
Még mindig várom,
Tán csak rémálom!
De fájó valóság ez, látom,
S most a te ébredésed várom…
